A kutyatulajdonosoknak figyelniük kell erre. Veszettség elleni oltásra különböző helyzetekben van szükség, ha kutyák harapnak vagy karmolnak.

· Kutyáknak: Győződjön meg róla, hogy kutyája be van oltva veszettség ellen. A háziállatok veszettség elleni oltása sok országban törvényileg kötelező. Ez nemcsak a kutyát védi, hanem akadályt is képez a vadon élő veszettségforrások és az emberek között.

· Emberek esetében: Ha olyan területre utazik vagy olyan területen él, ahol a veszettség endémiás, fontolja meg a preexpozíciós profilaxis (veszettség elleni oltás) beadását, különösen akkor, ha szoros kapcsolatban áll állatokkal.

· Azonnali ellátás: Alaposan mossa a sebet szappannal és vízzel legalább öt percig. Vigyen fel fertőtlenítőszert.

· Forduljon orvoshoz: Mindig forduljon orvoshoz, miután egy állat megharapta vagy megkarcolta, különösen akkor, ha az állat veszettség elleni oltási státusza ismeretlen, vagy ha az állat furcsán viselkedett.

· Posztexpozíciós profilaxis (PEP): Ha fennáll annak a veszélye, hogy az állat veszettségben szenved, tanácsos lehet elkezdeni a PEP-et, ami egy veszettség elleni oltássorozat, amelynek célja a tünetek megjelenésének és a betegség progressziójának megelőzése.

· Ha egy házi kutya megharap valakit, és érvényes a veszettség elleni oltása, az állatot jellemzően 10 napig figyelik a veszettség jeleire. Ha ez idő alatt egészséges marad, akkor a harapás idején nem ürítette a veszettség vírusát.

· Ha a kutya oltási státusza ismeretlen, vagy ha már esedékes az oltás, döntés születhet az állat karanténba helyezéséről, vagy bizonyos esetekben az elaltatásáról és veszettség elleni szűréséről.

Az állatharapásokat mindig jelentse a helyi egészségügyi vagy állatvédelmi hatóságoknak. Ez segít a potenciális járványkitörések nyomon követésében és biztosítja a megfelelő ajánlások betartását.

Győződjön meg róla, hogy kutyája jól képzett és szocializált, hogy minimalizálja az agresszív viselkedés esélyét. Használjon pórázt nyilvános helyeken.

Értse meg az országában vagy régiójában fennálló veszettséghelyzetet. Egyes országokban vagy régiókban sikeresen felszámolták a veszettséget a háziállatok körében, míg máshol a kockázat továbbra is magas.

Azokon a területeken, ahol a veszettség gyakori, kerüljük a kóbor kutyákkal vagy macskákkal való érintkezést, és soha ne közelítsünk vadon élő állatokhoz. A kóbor állatok, különösen azokon a területeken, ahol a veszettség endémiás, esetleg nincsenek beoltva, és érintkezésbe kerülhettek veszett vadon élő állatokkal.